A nyelvtan a nyelv elemeivel, szerkezetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány. Megkülönböztetünk normatív, valamint leíró nyelvtant. Míg a normatív nyelvtan a nyelv helyesnek vélt alkalmazásának szabályait állapítja meg, addig a leíró nyelvtan a nyelvi jelenségek feltérképezésével foglalkozik anélkül, hogy megállapítaná, mi számít helyes vagy helytelen nyelvhasználatnak.

A nyelvtan részterületei:

• Hangtan, amelynek további két területe a fonetika és a fonológia. Az első a nyelv beszédhangjainak leírásával, a második azoknak a nyelvben betöltött szerepével foglalkozik. E két részterület egymással szorosan összefügg, így a nyelvekről szóló szakirodalmak gyakran egy fejezet alatt tárgyalják őket.
• Alaktan (morfológia), amely a szófajokat, azok felépítését és tulajdonságaikat tárgyalja.
• Mondattan (szintaxis), amely a szavak mondatban betöltött szerepével és a szórenddel foglalkozik.
• Jelentéstan (szemantika), amely a szavak jelentésével, értelmezésével foglalkozik.
• Stilisztika, amely a különböző nyelvi kifejezési stílusokat tárgyalja.

01.  Magánhangzók

02.  Mássalhangzók

03.  Ige

04.  Névszók (Főnév, Melléknév, Számnév, Névmás)

05.  Egyéb önálló szófajok (Határozószók, Igenevek, Mondatszók)

06.  Nem önálló szófajok (Névelő, Névutó, Kötőszó, Igekötő, Modosítószó)

07.  A mondatok fajtái tartalom, minőség  és szerkezet szerint