HATÁROZÓSZÓK

A cselekvés helyét, idejét, módját, a cselekvő állapotát fejezi ki.

1. Helyhatározószók

→ alul, egyhelyben, előre, lent, fent, hátra, hátul, kétfelől, messze, otthon, távol, hol, merre, honnan, itt, ott, emitt, ide, ahol, amerről, néhol, valahol, bárhol, mindenütt, fölfelé, hátra, kívül, közel, lefelé ←

2. Időhatározószók

→ egykor, egszerre, elvétve, folyton, hajdan, hamarabb, holnap(után), idén, imént, időközben, (ma)holnap, most, nemrég, nyomban, örökre, rögton, soha, soká, tüstént, mikor, mióta, ekkor, akkor, valamikor, néha, soha ←

3. Mód- és állapothatározószók

→ alattomban, alig, csak, egyedül, egymagában, egyúttal, együtt, elsősorban, éppen, főleg, gyalog, gondolomformán, hajadonfőtt, hamar, hirtelen, inkább, jócskán, külön-külön, legalább, mezítláb, nagyjából, oldalt, örömest, suttyomban, szaporán, szemlátomást, találomra, vaktában, veszteg, visszafelé, hogyan, miként, így, úgy, ekkép, ahogyan, amint, némileg, mindenképpen, sehogyan ←

Sok olyan határozószónk van, amely igekötőként és névutóként is használatos, pl.:

• A lányok mind együtt voltak.                           – határozószó
• Barátaival együtt ment kirándulni.                 – névutó
• Veled nem lehet együttműködni.                  –  igekötő 

IGENEVEK

1. Főnévi igenév

Főnévi tulajdonsága, hogy a mondatban lehet: A, T, H

Az igéhez hasonlóan pedig bővülhet T-al és H-val, valamint felvehet személy ragot, pl. látni kell ~ látnom kell

Felszólító módban való használata nem udvarias, pl. Felállni!

Képzője: -ni

2. Melléknévi igenév

A cselekvést mint valaminek a tulajdonságát nevezi meg. Lehet:

• folyamatos: -ó, -ő
• befejezett: -t, -tt
• beálló: -andó, -endő

3. Határozói igenév

A cselekvés körülményére utal.

Képzője: -va, -ve  pl. főzve, írva (régies, választékos forma: -ván, -vén pl. főzvén, írván, gondolván)

INDULATSZÓ (mondatszó)

Érzelmet, indulatot fejez ki tagolatlan mondat formájában.

                                                              ↓

             (nyelvatnilag nem elemezhető, nincsenek benne mondatrészek)

Mondatrészi szerepe nincs, hiszen maga is mondatot helyettesít → felkiáltó mondat értéke van: Haj! Jaj! Nosza! Nana! Csitt!

A mondaton belül vesszővel különítjük el, kivétel a de, be nyomosító ind. szók, ezek után nem teszünk vesszőt, pl. Be szép időnk van! De jó volt a sütemény!

Ebbe a csoportba tartoznak az állathívogató és –terelő szavak: sicc, pipi, gyí, hess, hüccs, ...

Mivel az indulatszók voltak valószínűleg a mondatok ősei, vagyis a legrégebbi mondataink, és ma is van mondat értékük, ezért a szófajok felsorolásánál az egyes nyelvészek az indulatszókat egy külön szófaji kategóriába, a MONDATSZÓk kategóriájába sorolják.