NÉVELŐ

A mögötte álló főnév határozottságát vagy határozatlanságát emeli ki. Általában hangsúlytalan: az ember, a könyv

Fajtái:

• határozott: a, az
• határozatlan: egy

Tulajdonnevek esetében a névelőt ritkán használjuk, kitesszük azonban  hegyek, folyók, tengerek, utcák, terek, intézmények neve előtt, pl.

a Magas-Tátra, a Blaton, a Fekete-tenger, a Jókai utca, a Klapka-tér, a Hidaskürti Magán Kereskedelmi Akadémia

NÉVUTÓ

A névutó névszó, főleg főnév után áll, vele együtt fejezi ki a cselekvés körülményét. A névutós névszóknak a mondatban határozói szerepük van:

                                                     pl. hol? asztal (névszó) alatt (névutó), szék mellett

 A névutós névszó kifejezhető határozóraggal is: hol? a fa mellett ~ a fánál

Kifejezhet:

• helyet: alatt, alá, alól, fölött, előtt, elé, elől, mögött, mellett, közé, körül, után, iránt, hosszat, belül, túl, át, keresztül
• időt: óta, kezdve, múlva, fogva, közben, tájt, hosszat, alatt, belül, előtt
• módot, állapotot: nélkül, gyanánt, szerint, helyett
• társat: együtt
• eszközt: által, révén, útján
• okot: miatt
• célt: végett

Személyes névmás névutós alakja = személyragos határozószó:

(mi)alattuk, (te)felőled, (ő)miatta, (mi)bennünk → a névutóhoz személyrag kapcsolódik

KÖTŐSZÓ

Mondatrészeket, tagmondatokat kapcsol össze, így alá- vagy mellérendelő viszonyt fejez ki. Lehetnek:

• alárendelők: mert, mivel, hogy, ha
• mellérendelők: és, is, de, tudniillik, tehát, ugyanis, mivel  

Alakja szerint lehetnek:

• egyesek: és, s, is, meg, tehát, pedig, persze, hogyne, ...
• párosak: is-is, sem-sem, vagy-vagy, nemcsak-hanem-is

IGEKÖTŐ

Módosítja vagy megváltoztatja az ige jelentését. Megjelölheti:

• a cselekvés irányát: bemegy, átmegy
• befejezettségét: elolvas, megír
• kezdetét: elhallgat, elalszik
• eredményét: kiagyal, behálóz

- Az igekötő használata felesleges, ha az igekötő nélküli alak is ugyanazt jelenti mint az igekötős: pl.  kiértesít, bevállal, leellenőriz

- Az igekötőnek lehet erősítő szerepe, pl. kiöltözködik

- Megváltoztathatja az ige jelentését: fog ~ hozzáfog, felfog, befog, elfog, ...

Igekötők:

       → abba, agyon, alá, benn, egybe, ellen, félbe, félre, hátra, haza, helyre, hozzá, ide,      

             ketté, közre, neki, oda, széjjel, szembe, tele, tova, tönkre, újjá, újra, végbe ←

MÓDOSÍTÓSZÓ

Mondatrésznek vagy egész mondatnak módosítja a tartalmát, és kifejezi a beszélő viszonyát.

Kifejezhet:

• bizonyosságot, igenlést: igen, persze, bizony, nyilván, ugye, hogyne, csakis
• bizonytalanságot: hátha, esetleg, aligha, szinte, talán, úgyszólván   
• tagadást, tiltást: ne(m),se(m), dehogy, úgyse, á
• óhajtást: bár(csak), vajha
• érdeklődést, kérdést: vajon, -e, ugye
• keveslést, sokallást: már, csak, alig, még, csupán