I. TARTALOM SZERINT
A mondat a közlés szándéka, tartalma szerint ötféle lehet:
-
kijelentő – megállapítást, közlést fejez ki
-
felkiáltó – a beszélő érzelmeit (örömét, fájdalmát), indulatot fejez ki. A mondat gyakran indulatszóval kezdődik.
-
kérdő – kérdezünk, tudakolunk valamit
-
eldöntendő kérdés válasza igen vagy nem, hanglejtése: emelkedő-eső
-
kiegészítendő kérdés válasza sokféle lehet, a kérdést kérdő névmással kezdjük, hanglejtése: ereszkedő
-
óhajtó – kívánságot, vágyat, óhajtást fejez ki. Az óhajtást módhatatározó szók és indulatszók erősíthetik (ó, bár)
-
felszólító – kérdést, biztatást, felszólítást, parancsot fejez ki
II. MINŐSÉG SZERINT
A mondatokkal állítunk, tagadunk vagy tiltunk valamit.
Tagadószók: nem, sem
A tagadószó felszólító módja a tiltó szó: ne, se
Nyelvünk sajátossága a kétszeres vagy többszörös tagadás → tagadószón (nem, sem) kívül tagadó névmásokat (senki, semmi) vagy tagadó határozószókat (soha, sehol, semikor, semmi) használhatunk.
Pl.: Nem ültem soha senkivel sem egy padban.
III. SZERKEZETÜK SZERINT
MONDAT
EGYSZERŰ ÖSSZETETT
teljes hiányos szerves szervetlen
tagolt tagolatlan alár. mellér.
tő bővített szerkesztett szerkesztetlen
- megszólítás - indulatszók
- vezényszó - felelőszók
- felkiáltás
- cím
Teljes mondat: tagolt – legalább predikatív szószerkezet van benne
tagolatlan – nem tartalmaz predikatív szószerkezetet
- tőmondat: csak predikatív szószerkezet van benne
- bővített mondat: A, Á + T, H, J
(predikatív szószerkezet = alany + állítmány)
Hiányos mondat: vagy az A, vagy az Á hiányzik, de hiányozhat a T, H, J is.
Az A-t és az Á-t egyeztetjük, így bizonyos fokig képesek a másik hiányzó tag nyelvtani meghatározására:
Pl.: Esténként a derekát fájlalta. (ő)
A beszédhelyzetből is megtudhatjuk, kiről-miről van szó:
Pl.: Édesényám felvette a legszebb ruháját. Színházba ment a bárátnőjável. (ki. az édesányám)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
