Zrínyi Miklós

Élete fő céljának a török teljes kiűzését tekintette. A bécsi udvar rossz szemmel nézte a török ellenes portyázásait és akarat ellenére arra kényszerítették, hogy részt vegyen I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elleni hadjáratban.

Tábornokká, majd pedig horvát bánná nevezték ki. A délvidéket a török elleni harcok bázisává igyekezett kiépíteni. Elképzelési között szerepelt a független magyar királyság megteremtése. Nádorrá szerette volna választani magát, de a bécsi udvar ezt megakadályozta.

1663-ban, amikor a császári sereg képtelen volt feltartóztatni a Bécs felé irányuló török sereget a bécsi udvar sürgősen kinevezte Zrínyit a magyar hadak fővezérévé. Ő meg is állította a török előrenyomulást, de a közvetlen veszély elmúltával le is váltották fővezéri posztjáról.

Zrínyi erőteljesebb szervezkedésbe kezdett az udvari politika ellen, s ekkor következett be korai tragikus halála. Csáktornya mellett egy vadászaton egy felbőszült vadkan áldozatául esett el (a közvélemény azét rögtön merényletre gondolt).

Tábori kis tracta – ez egy tervbe vett nagyobb katonai kézikönyv része, mely a hadsereg szolgálati szabályzatairól, szervezéséről, létszámáról, ellátásáról szól.

Vitéz hadnagy – című munkája nem egységes értekezés, hanem több száz rövidebb, hosszabb elmélkedés gyűjteménye. Ezekben az ideális hadvezér személyéről illetve a hadvezetés különböző kérdéseiről töpreng.

Az török áfium ellen való orvosság – ebben azt fejtegette, hogy a magyar csak magára számíthat, s eljutott a nemzeti hadsereg megteremtésének gondolatáig.