Balassi Bálint

Zólyom várában született, kitűnő nevelést kapott, hiszen Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója és prédikátora tanította.

Életének első sorsdöntő időpontja, amikor édesapját hamis vádakkal letartóztatták. A család Lengyelországba menekült és követte őket a fogságból megszökött apa is. Apja halála után bonyolult pereket hagyott maga után, a család vagyona megcsappant.

A költő megismerkedett Losonczy Annával, szerelmük 6 évig tartott. Hogy zilált anyagi ügyeit rendezze érdekházasságot kötött Dobó Krisztinával. Hozományként elfogadta Sárospatak várát, ezzel vérfertőzés és felségsértés vádját vonta magára. Házasságát érvénytelenítették. Anyagi gondjai növekedtek, szerelmei botrányai fokozták rossz hírét és egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. Vakmerő házassági reményeket táplált az időközben özveggyé vált Losonczy Anna iránt, de a dúsgazdag asszony hallani sem akart a rosszhírű és vagyontalan emberről.

Lengyelországban Wesselényi Ferencnél vendégeskedett, ott megismerte feleségét Szárkándi Annát, aki állítólag a Célia versek ihletője. Balassi visszatér Magyarországra, a török elleni háborúban Esztergom ostromakor megsebesült és sérülésébe belehalt.

Kora legműveltebb embere volt. A magyar nyelven kívül még 8 nyelven beszélt.

Szép magyar komédia – az egyetlen drámája.

33 éves korában fejlesztette ki a róla elnevezett ún. Balassi-versszakot, melyet 3-szor 3 sor alkot: Borivóknak való, Hogy Júliára talála, így köszöne neki, Egy katonaének

Balassi versszak: 6a/6a/7b

                             6c/6c/7b

                             6d/6d/7b

Szerelmi líra

Ungnád Kristófné Losonczy Annával való viszonya hat évig tartott. Ez alatt a hat év alatt keletkeztek az Anna-versek. Amikor Anna megözvegyült, Balassi újra próbálkozott nála. Anna azonban nem hagyta magát. Nem akarta összekötni életét egy kétes hírű költővel. Ebben az időszakban írta a Júlia-verseket.

Losonczy Annához írt költeményeit a Balassa-kódex tartalmazza. Két versciklusból áll, mely tulajdonképpen egy lírai önéletrajz. Az első ciklusban találhatóak az Anna versek, a második ciklusban a Júlia versek. A költemények ugyan nem hozták meg a várt szerelmi diadalt, Balassi viszont nagy költői tudatossággal versciklussá, magyar Daloskönyvvé szervezte verseit.

A költő szerelmét eszményi alakká, a tökéletes szerelem megtestesítőjévé, minden jónak és szépnek forrásává, szimbólumává magasztosította

Méznél édesebb szép szók

Fülemilének szól

Darvaknak szól – Júlia már elérhetetlen eszménnyé, az élet eszményének jelképévé válik. Júlia lakóhelye valamilyen távoli ország, soha el nem érhető paradicsom, ahová a darvak juthatnak el, de a bujdosó zarándok soha.

Hogy Júliára talála, így köszöne neki – az egész vers ujjongó bókok halmaza. A költő kifejezi, hogy Júlia nélkül értéktelen és értelmetlen a világ. A következő 4 versszak az érzelmek tovább nem fokozható teljességét fejezhetik ki.  Az 5. versszak összefoglalása az előző négynek. A záró versszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrinő között végtelen a távolság. Júlia csak fölényesen mosolyog az előtte hódoló szerelmesen. A vers a kegyetlen, megközelíthetetlen Júlia képével zárul.

Célia versek – hiányoznak ezekből a versekből a nagy indulatok és érzelmi háborgások. Az egyes költemények már csupán Célia szépségéről, a viszonzott szerelem csendes boldogságáról szólnak.

Kiben az kesergő Céliárul ír – az egyik legszebb Célia vers. A vers az öccsét sirató Célia ábrázolása. Ámuló csodálkozás a szeretett asszonyon, akit a bánatos zokogás új oldalról világít meg, s még szebbé varázsol. Állítólagos Célia – Szárkándi Anna.

A Magyarországra visszatérő költőt új szerelem égeti Fulvia-ként ismert asszony kilétét nem tudjuk.

Vitézi versek

Balassi szerelmi költeményei telítve vannak természetből vett képekkel. Ezt a természetkultuszt egyrészt a humanista költészet hatása, másrészt a végvári életmódban gyökerező élményvilága alakította ki a költőben.

A végvári vitézek nehéz, de szép élete az emberiségre és a virtusra nevelő végvári környezet az Egy katonaének – ben (alcíme: Végek dicsérete) jelenik meg. Ez a vers 3 pillérből áll:

1.      az első versszak, lelkes kérdése önmagába rejti a választ is. A végvári életformánál nincs szebb dolog a világon. 2 – 4 versszak mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a költő a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülődést, az éjszakai ütközetet, a párviadalokat, a csata elmúlásával a letáborozást és az elnyugvást.

2.      pillér az 5. versszak. Balassi a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Az ellenséget kereső és a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti.

A következő versszakokban a vitézi élet árnyoldalai kerülnek előtérbe, a költő már ábrázolja a sebesüléseket illetve a hősi halált.

3.      pillér, a verset lezáró (kilencedik) strófa elragadtatott kiáltással zengi az ifjú vitézeknek megvalósult hírnevét és örök dicsőséget.

Ó én édes hazám, te jó Magyarország – Balassi Lengyelországban bujdosott. A távozni készülő költőt megrohanja a múltat megszépítő emlékek sora. A haza eddig hiányzott költői szótárból, a szülőhaza csak most szépül édes hazává. Búcsút mond hazájának, barátainak, s mindazoknak a dolgoknak, amelyeket nagyon szeretett.

Istenes versek

Élete legnagyobb válságaiban és fordulópontjain írta.

Első közvetlenül házasságkötése előtt született meg, a mélységes bűnbánatról szól: Kiben bűne bocsánatáért könyörgett… (Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét). Tisztára szeretné mosni korábbi életét. Ezért tör fel belőle az őszinte bűnbánat és a gyónás.

Második a házasságával rázúduló bajok idején felelőssé tett istennel perlekedett:

Segélj meg éngemet

Harmadik a társadalmi osztályból való kiesése után írta, mindenről lemond, és a halálban keresi a megnyugvást.

Nincs már hová mennem

Adj már csendességet – a földi boldogság lehetőségében véglegesen csalódott ember most már csak a belső békét, a lélek csendjét igyekszik elnyerni. Ez az alkotás csupa kérlelő könyörgés, perlekedés, vita és érvelés.

„Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,

Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragot ne gerjeszd, vesztségére.”