Janus Pannonius

A neve jelentése Magyarországról való János (Csezmicei). Édesanyja Vitéz Borbála volt, édesapja korán meghalt. Nagybátyja, Vitéz János vette kezébe. Rész vett a pozsonyi egyetem megalapításában. Vitéz János segítségével került Ferrarába, Guarinó Veronéze iskolájába. Majd Padovába megy jogot tanulni.

Mátyás kedveli Pannoniust, s ezért bizalmas feladatokkal látja el. Kapcsolatuk 1465-ben romlott meg, amikor Mátyás II. Pál pápához küldte, hogy a törökök elleni harchoz segítségét kérje. Küldetése sikertelennek bizonyult, ezért hazatérésekor rideg légkör fogadta.

Pannonius és Vitéz János, Mátyás megváltozott politikája miatt összeesküvést szervezett ellene. Az összeesküvés kiderült, de Mátyás nem bosszulta meg. János nem kért a kegyelemből, önként száműzetést vállalt. Itáliába szeretett volna visszajutni, de gyenge szervezete nem bírta tovább és Zágráb melletti Medvevárban meghalt.

Költészete

Epigramma – csipkelődő hangnemű.

Pannónia dicsérete – ebben a költői öntudata jut kifejezésre. Megfordul a sorrend, nem ő büszke hazájára, régies dicsőségre, hanem a haza általa lett híres.

Mars istenhez békességért – epigramma, a római hadistenhez, Marshoz írt vers a háborúval való szembefordulást érzékelteti. Az öldöklés emberi életeket pusztít el, a befejezés könyörgés, legyen vége a vérontásnak.

Elégiák – panaszos, fájdalmas érzelmek kifejezői.

Búcsú Váradtól – ez az első magyar tájvers, a Váradtól búcsúzó költő búcsút mond mindannak, ami számára kedves. Sajnálja Várad gyógyforrásait, Vitéz János könyvtárát, a királyi szobrokat. A búcsúzás összetett értéke jelenik meg a versben, a fájdalom és az öröm ellentétes hangulatokat vált ki a költő lelkében.

Egy dunántúli mandulafáról – epigramma formába sűrített elégia. A vers a bánat és a szomorúság hangján szól. Oka többféle. A költő felfelé ívelő pályája megtorpan, Mátyás mellőzi. A kegyvesztettséget nehezen viseli. Lelki válságot súlyosbodó tüdőbetegsége erősíti. Szellemi hontalansága gyötri, visszavágyik Itáliába. Ő az a mandulafa, aki tél idején virágba borult. Túl korán nyitott ki, túl korán érkezett Pannonföldre. A bukásra ítélt költő rájön, nem menekülhet, sorsa bevégeztetett.

Saját lelkéhez – a vers témája a szenvedés, a múlandóság, a lét és a nemlét kérdése. A költő egy vágyát szólaltatja meg: a teste börtönéből szabaduljon meg a lelke, hogy örökké szabadon szárnyalhasson.

Midőn beteg volt a táborban – a költő rész vett Mátyás török elleni hadjáratában. Gyönge szervezete nem bírta a tábori élet megpróbáltatásait, súlyosan megbetegedett. A vers az egészséges és a betegségektől gyötört ember szembeállításával kezdődik, majd utána a béke idilljét állítja szembe a háború és a betegség szenvedéseivel, majd következik az ironikus önjellemzés. Nem hallgatott az okos szóra, nem maradt otthon. Ezt követően a testi gyötrelmeket, a betegség tüneteit apró részletességgel írja le. Az ifjú költő az életéért könyörög. A közelgő halál érzését a búcsúzás fájdalmas hangján szólaltatja meg. Végül végrendeletében kijelöli sírja helyét és megfogalmazza sírfeliratát, költői hallhatatlanságát.

Panegirikuszok – dicsőítő költemény, ünnepélyes hangvételű. Egy-egy történelmi, közéleti híres személyiség dicsőítése, célja a gazdag pártfogók biztosítása.

Sirató ének anyjának, Borbálának halálára – édesanyja iránti őszinte tisztelete jut kifejezésre.