Ősköltészet

A magyar nyelv kialakulását (az ősmagyar kor kezdete) az i. e. 2. évezred végére teszik, amikor – a ma elfogadott tudományos elmélet szerint – nyelvünk különvált legközelebbi rokonaitól, az ugor nyelvektől. Az ómagyar nyelv kora a honfoglalással kezdődött. A 11. század előttről nincsenek fennmaradt írott emlékeink.

Középkori irodalom (10–15. század)

Az államalapítás után az irodalom művelése a latin nyelv ismeretéhez és az egyházi pályafutáshoz kapcsolódott. A magyar irodalom fejlődésében fontos szerepet játszottak a 12. századtól megnyíló európai egyetemek is.  Az írástudók feladata volt a jogi és államtudományi irodalmat, a törvények, oklevelek és levelek megfogalmazása is. Ezeket ugyanolyan alaposan, az írói és retorikai eszközök alkalmazásával készítették el, mint a szépirodalmi műveket.

Latin nyelvű irodalom

A magyar irodalom kezdetét az Intelmek könyve Imre herceghez jelenti a 11. század elejéről, amelyet I. István király a fiához, Imre herceghez írt. A két fő középkori elbeszélő műfaj a legenda és a krónika volt. A magyar szentek legendái közül kiemelkedik Szent István király legendája Hartvik püspöktől, Szent Imre legendája, Szent Gellért püspök legendái és Szent László király legendája. A magyarok történelméről szóló első fennmaradt krónikák az Anonymus (P. mester) által írt Gesta Hungarorum, valamint Kézai Simon hun-magyar krónikája.  Az első magyar útleírást képviseli Julianus barát beszámolója, a Jelentés Magna Hungáriáról 1237-ből. A későbbi magyar történeti művek közül ki kell emelni Kálti Márk A magyarok krónikája című munkája. 1473-ban készült Budai Krónikát (amely egyben az első magyarországi nyomtatott könyv Hess András budai nyomdájából).

A magyar nyelvű irodalom első emlékei

Bár a hivatalos irodalmi nyelv évszázadokon át a latin volt, azonban valószínűleg már a legkorábbi időkben is létezett magyar nyelven írt irodalom. A legkorábbi magyar nyelvemlék a tihanyi apátság alapítólevele (1055), melyben olvashatóak a feheruuaru rea meneh hodu utu rea („Fehérvárra menő hadiútra”) szavak. A dokumentum többi részét latinul írták. A legrégebbi teljes szöveg magyar nyelven a Halotti beszéd és könyörgés (1192 és 1195 között), amely egy latin nyelvű prédikáció fordítása. A legkorábbi magyar vers az Ómagyar Mária-siralom, amely szintén egy latin nyelvű szöveg elég szabad fordítása, a 13. századból. Ez egyben a legrégebbi fennmaradt finnugor nyelvű vers. Mind a Halotti beszéd, mind az Ómagyar Mária-siralom nehezen olvasható a mai magyarok számára, mert a 26 betűs latin ábécével nem lehetett a magyar szöveget hűen visszaadni, az ékezeteket és a kettős betűket pedig nem használták még.

Egykori olvasat:

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttȧ valá neki pȧrȧdicsumot hȧzoá. Ës mënd pȧrȧdicsumben valou gyimilcsëktűl mondá neki élnië. Hëon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mondoá neki, mérët nüm ënëik : isȧ, ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, hȧlálnek hȧláláȧl holsz. Hȧdlȧvá holtát terömtevé Istentűl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüinek, ës ëvék az tilvot gyimilcstűl. Ës az gyimilcsben hȧlálut evék. Ës az gyimilcsnek úl keseröü valá vizë, hugy turkokȧt migé szakasztja valá. Nüm hëon mogánek, gye mënd ű fajánek hȧlálut ëvék. Haraguvék Isten, ës vetevé űt ez munkás világ belé: és lëün hȧlálnek ës pukulnek fëszë, ës mënd ű nemének. Kik azok? Miü vogymuk. Hugy ës tiü látjátuk szümtükhel: isȧ, ës nüm igy embër múlhatjȧ ez vermöt, isȧ mënd azhuz járou vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten këgyilmét ez lélekért, hugy jorgasson ű neki, ës kegyigy-gyën, ës bulcsássȧ mënd ű bűnét!

Mai olvasat:

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá. És mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktől monda neki élnie. Csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De mondá neki, mért ne ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel az[on] gyümölcstől, halálnak halálával halsz”. Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördög intetének, és evék az[on] tiltott gyümölcstől, és az[on] gyümölcsben halált evék. És az[on] gyümölcsnek oly keserű vala leve, hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de mind[en] ő fajának halált evék. Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba: és lőn halálnak és pokolnak martaléka, és mind[en] ő nemének. Kik azok? mi vagyunk. [A]hogy is ti látjátok szemetekkel: Bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet, bizony, mind ahhoz járó vagyunk. Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen, és bocsássa mind[en] ő bűnét!

14–15. századi magyar nyelvű irodalom

A legrégebbi ismert magyar nyelvű elbeszélő mű az Assisi Szent Ferenc életét feldolgozó Szent Ferenc legendája, amely a Jókai-kódexben maradt fenn. A másik legértékesebb korai magyar nyelvemlék, a Szent Margit királylányról szóló Szent Margit legendája. A magyar nyelvű világi költészet első ismert darabja a 14. században keletkezett vágáns dal, a Planctus clericorum, amely a pápaságot és a főúri papságot ostorozza. A 15. századból már számos anyanyelvű irodalmi művet ismerünk, elsősorban a 46 fennmaradt késő középkori magyar nyelvű kolostori kódexből. Ezekbe szorgalmas apácák és szerzetesek másolták a műveket, akik közül a legismertebb Ráskay Lea kódexmásolói munkássága. A Biblia legkorábbi magyar fordításai, a Huszita Biblia és a Jordánszky-kódex a magyar nyelv legbőségesebb és ezért legfontosabb középkori emlékei.

Reneszánsz irodalom (15–17. század)

Humanista írók:

Vitéz János

Janus Pannonius

Antonio Bonfini

Verancsics Antal

Sylvester János

A reneszánsz magyar nyelvű írói:

Heltai Gáspár

Bornemisza Péter

Balassi Bálint

Barokk irodalom (17–18. század)

Magyar nyelvű vallásos irodalom

Pázmány Péter

Magyar nyelvű világi irodalom

Zrínyi Miklós

Gyöngyösi István

Amade László

Önéletírók

Bethlen Miklós

Mikes Kelemen

A magyar felvilágosodás kora (1772-1800)

Bessenyei György és a „testőr írók”

Batsányi János

Kármán József: Fanni hagyományai című regénye a szentimentalista próza jelentős alkotása

A nyelvújítás és a reformkor irodalma (19. századi magyar irodalom)

Nemzeti irodalmunk klasszikusai:

Csokonai Vitéz Mihály

Kazinczy Ferenc

Fazekas Mihály

Berzsenyi Dániel

Katona József

Kölcsey Ferenc

Eötvös József

Vörösmarty Mihály

Petőfi Sándor

Arany János

A 19. század második felének irodalma

A korszak klasszikusai:

Kemény Zsigmond

Madách Imre

Jókai Mór

Vajda János

Benedek Elek

Mikszáth Kálmán

Gárdonyi Géza

Magyar irodalom 1900–1945

A korszak klasszikusai:

Ady Endre

Móricz Zsigmond

Kaffka Margit

Babits Mihály

Juhász Gyula

Kosztolányi Dezső

Tóth Árpád

Karinthy Frigyes

Krúdy Gyula

Tersánszky Józsi Jenő

Füst Milán

Csáth Géza

Molnár Ferenc

Kassák Lajos

József Attila

Nagy Lajos

Heltai Jenő

Szabó Lőrinc

Németh László

Radnóti Miklós

Márai Sándor

Szerb Antal

Sík Sándor

Áprily Lajos

Tamási Áron

Kodolányi János

Móra Ferenc

Gelléri Andor Endre

Wass Albert

Magyar irodalom 1945-2000

A legismertebb magyarországi írók:

Nagy László

Pilinszky János

Déry Tibor

Ottlik Géza

Weöres Sándor

Sinka István

Illyés Gyula

Szabó Magda

Örkény István

Nemes Nagy Ágnes

Lázár Ervin

Nagy Gáspár

A legismertebb erdélyi magyar írók:

Kányádi Sándor

Szilágyi Domokos

Páskándi Géza

Sütő András 

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_irodalomt%C3%B6rt%C3%A9net