I. TARTALOM SZERINT

A mondat a közlés szándéka, tartalma szerint ötféle lehet:

1. kijelentő – megállapítást, közlést fejez ki
2. felkiáltó – a beszélő érzelmeit (örömét, fájdalmát), indulatot fejez ki. A mondat gyakran indulatszóval kezdődik.
3. kérdő – kérdezünk, tudakolunk valamit
   • eldöntendő kérdés válasza igen vagy nem, hanglejtése: emelkedő-eső
   • kiegészítendő kérdés válasza sokféle lehet, a kérdést kérdő névmással kezdjük, hanglejtése: ereszkedő
4. óhajtó – kívánságot, vágyat, óhajtást fejez ki. Az óhajtást módhatatározó szók és indulatszók erősíthetik (ó, bár)
5. felszólító – kérdést, biztatást, felszólítást, parancsot fejez ki

II. MINŐSÉG SZERINT

A mondatokkal állítunk, tagadunk vagy tiltunk valamit.

Tagadószók: nem, sem

A tagadószó felszólító módja a tiltó szó: ne, se

Nyelvünk sajátossága a kétszeres vagy többszörös tagadás → tagadószón (nem, sem) kívül tagadó névmásokat (senki, semmi) vagy tagadó határozószókat (soha, sehol, semikor, semmi) használhatunk.

Pl.: Nem ültem soha senkivel sem egy padban.

III. SZERKEZETÜK SZERINT

                                                                       MONDAT

                              EGYSZERŰ                                                                ÖSSZETETT

     teljes                         hiányos                                           szerves                  szervetlen

   tagolt      tagolatlan                                                       alár.       mellér.

   tő     bővített       szerkesztett           szerkesztetlen

- megszólítás            - indulatszók

- vezényszó               - felelőszók

- felkiáltás

- cím

Teljes mondat: tagolt – legalább predikatív szószerkezet van benne

                          tagolatlan – nem tartalmaz predikatív szószerkezetet

- tőmondat: csak predikatív szószerkezet van benne

- bővített mondat: A, Á + T, H, J

(predikatív szószerkezet = alany + állítmány)

Hiányos mondat: vagy az A, vagy az Á hiányzik, de hiányozhat a T, H, J is.

Az A-t és az Á-t egyeztetjük, így bizonyos fokig képesek a másik hiányzó tag nyelvtani meghatározására:

                                Pl.: Esténként a derekát fájlalta. (ő)

A beszédhelyzetből is megtudhatjuk, kiről-miről van szó:

      Pl.: Édesényám felvette a legszebb ruháját. Színházba ment a bárátnőjável. (ki. az édesányám)